A Kis István-gödör
Mint általában az alföldi településeken, így Orosházán is a házak többsége vályogból, vert falból épült. Az ehhez szükséges nyersanyagot pedig, saját portájuk földjéből nyerték az emberek. A túl sok gödör kialakulásának megfékezésére e célból, saját tulajdonából egy derék ember, felajánlott a város szélén egy közel öt holdas nádas-mocsaras telket. Az adományozó nevét viselő Kis István- gödör a Melega malommal szemben, azóta igencsak megváltozott. A kezdetben fűzfákkal szegélyezett, csónakázást biztosító, állandó mozgásban lévő nagy vízgyűjtő, fejlett vízkultúrája a halászatot is lehetővé tette. A disznófürdetésre, lovak úsztatására is használt tavat, köztudottan tímárok és szűcsök is igénybe vették bőráztatás céljából, amit egy idő után teljesen indokoltan be is tiltottak. Később a zöld környezet irtásával, a víz területe mélysége kárára megnőtt, ez pedig a környéken lakók legnagyobb kellemetlenségére posványosodást eredményezett. Már a ’30-as években felvetődött, hogy nyárfák telepítésével helyre kellene állítani ezt az egyébként remek vízterületet. Télen itt is megindult a jégtörés, akárcsak a korcsolyázó tavon és a szigorú mintavételezés után, a pesti laborvizsgálat eredménye eldöntötte, hogy vajon melyik jég, milyen célú felhasználást tesz lehetővé. Amíg a Kis István-gödör jege hűtési célra, addig a másik egészségügyi felhasználásra is alkalmas volt. Korcsolyázás tekintetében a Tóth malom tava nyújtotta a magasabb színvonalú szórakozás lehetőségét, hiszen a nagy múltú korcsolyázó egylet,- melyet hivatalosan 1880-ban alapítottak- mindig nagyon lelkiismeretesen gondoskodott a téli sportok kedvelőiről, beleértve a jég minőségét is. A malomból kiengedett meleg víz azonban, nem egyszer olyan mértékben melegítette fel a tó vizét, hogy az a jég megolvadását eredményezve tönkretette a korcsolyázók örömét. A gát, ami a malom kiengedett vizét volt hivatott elválasztani a tó vizétől, túl alacsonynak bizonyult. Egy ilyen sajnálatos eset alkalmával vetődött fel komolyan az a gondolat, miszerint a Kis István-gödör jegén egy darabot söpörni kellene a korcsolyázóknak, s így a rendszeres karbantartással egy csekély összegért cserébe, igénybe is vehetné a lakosság. Az ötletre az elöljáróság rábólintott, a községi mérnök pedig elvégezte a kijelölést. Egy aprócska üröm vegyült azonban a hirtelen jött örömbe, ugyanis itt nem volt kivilágítás, s így a korai téli sötétedés, túl hamar vetett véget a napi mókának. Miután azonban a korcsolyázó egylet a gátat megemelte, valamint pavilonját is szépen rendbe hozatta, ismételten beindította megszokott tevékenységét, ezzel egy időben azonban a Kis István-gödör jegén beszüntették a hivatalos korcsolyázást. Az élvezetes kikapcsolódást olykor megzavarta a meggondolatlanság, hiszen a sajtó számtalan esetben számolt be türelmetlen gyerekek bajba jutásáról, a korcsolyázásra még alkalmatlan tó jegén. A Tóth malom mély vize pedig nyaranta, nem egyszer szolgáltatta a visszafordíthatatlan tragédiák helyszínét.
A háború utáni évtizedekben is mozgalmas volt a gödör jege télen. A gyerekek számára még ekkor is a legjobb helyszínt biztosította a hideg napok önfeledt játékához. A jégtörés továbbra is működött, a Földműves szövetkezet nagy jeges pincéit például megtöltötték az innen nyert hatalmas jégkockák, melyek majd az élelmiszerek nyári frissen tartásáról voltak hivatottak gondoskodni.
Aztán a ’60-as években a Vas-és fémipari Ktsz ipari műanyag hulladékával kezdte elárasztani a területet. A ’70-es években még felmerült egy sportolásra, pihenésre lehetőséget nyújtó kultúrpark kialakításának gondolata. A vége azonban az lett, hogy a szervezett szemétgyűjtésnek köszönhetően megindult a végleges feltöltése. A megnövekedett forgalomnak köszönhetően, a Töhötöm utcai ócskapiac 1990-re kinőtte magát a belvárosból, így kiköltöztették a Kis István- gödörbe. A sivár, szinte növényzet nélküli területen KGST piaccá avanzsálódott hely, csak tiszavirág életet mondhatott magáénak ebben a történetben. Sajnos azonban nem csak a feltöltés ténye vetett itt véget a téli siklásnak, hisz az utóbbi idők enyhe telei is egyre kevesebb esélyt adnak a természetes jégen korcsolyázás örömének. A műjégpálya megteremtése teszi tehát lehetővé a mai gyerekek számára, azon téli kikapcsolódások egyikét, melyet a korcsolyázás öröme jelent ezekben a téli hónapokban.
(Nelli)
A háború utáni évtizedekben is mozgalmas volt a gödör jege télen. A gyerekek számára még ekkor is a legjobb helyszínt biztosította a hideg napok önfeledt játékához. A jégtörés továbbra is működött, a Földműves szövetkezet nagy jeges pincéit például megtöltötték az innen nyert hatalmas jégkockák, melyek majd az élelmiszerek nyári frissen tartásáról voltak hivatottak gondoskodni.
Aztán a ’60-as években a Vas-és fémipari Ktsz ipari műanyag hulladékával kezdte elárasztani a területet. A ’70-es években még felmerült egy sportolásra, pihenésre lehetőséget nyújtó kultúrpark kialakításának gondolata. A vége azonban az lett, hogy a szervezett szemétgyűjtésnek köszönhetően megindult a végleges feltöltése. A megnövekedett forgalomnak köszönhetően, a Töhötöm utcai ócskapiac 1990-re kinőtte magát a belvárosból, így kiköltöztették a Kis István- gödörbe. A sivár, szinte növényzet nélküli területen KGST piaccá avanzsálódott hely, csak tiszavirág életet mondhatott magáénak ebben a történetben. Sajnos azonban nem csak a feltöltés ténye vetett itt véget a téli siklásnak, hisz az utóbbi idők enyhe telei is egyre kevesebb esélyt adnak a természetes jégen korcsolyázás örömének. A műjégpálya megteremtése teszi tehát lehetővé a mai gyerekek számára, azon téli kikapcsolódások egyikét, melyet a korcsolyázás öröme jelent ezekben a téli hónapokban.
(Nelli)
