Orosháza régi képeslapokon
  • Home
  • Képeslapok
  • Képeslap lexikon
  • Kontakt
  • New Page

Kis képeslap lexikon




Mottó: Minden képeslapnak története van.

A képeslap története dióhéjban

A legrégebbről ismert német litográf képeslap 1866-ból
Picture
A legrégebbről ismert osztrák-magyar képes levelezőlap, 1870-ből
Picture
Magyar képeslap kiadók és forgalmazók jelölései közül
Picture
   1869. szeptember 22.-én vezette be az osztrák-magyar posta az első postai levelezőlapot „Correspodenzkarte” névvel. Alig egy évvel később 1870. június 25.-én követte őket az észak-német szövetségi posta, a „Post der Norddeutschen Bundes” és Svájc, majd az egész világ. A levelezőlap egy teljesen új formája lett a kommunikációnak. Az emberek gyorsan hozzászoktak és megszerették.

 A képeslap egy továbbfejlesztett változata a levelezőlapnak. Ezt a német Alphons Adolph fotográfus alkotta meg először 1877-ben. A lap az egyik oldalán egy – főleg litográfiai technikával - készült kép, míg a másikon a címzés volt található (ez az úgynevezett "hosszúcímzésű" lap). Az üzenetet, csak a képes oldalra lehetett írni, így mint egy kényszerítve voltak a levélírók, hogy ezt rövidre fogják. 

Magyarországon a képeslapkiadás 1896-ban, a millennium évében kezdődött.
Ekkor jelent meg egy, a millenniumi Ezredéves Kiállításhoz kapcsolódó, 32 lapból álló sorozat.  Ez lett az áttörés, mivel ez időtől kezdve elkezdték tömegében készíteni a képeslapokat és rövidesen megjelentek a nyomtatott szöveges üdvözlőlapok (mint pl.: Üdvözlet Budapestről - Gruss aus Budapest) és az első képeslapgyűjtők.
1905-ben egy komoly változás történt, csaknem 20 éves pihentetés után bevezették - a címzés és a közlemény részére - kettéosztott hátoldalú lapot (mivel ezt már 1885-ben jóváhagyták a Postaügyi Világkongresszuson).
A levelezőlap gyors elterjedéséhez hozzájárult a praktikusság, az olcsóság és nem utolsó sorban, a vasúthálózat kiépítése.
A kezdetekben főleg németországi nyomdák készítették a magyar lapokat is, de a századforduló idején megjelentek az első magyar készítésű képeslapok. A legismertebb ezek közül Divald Károly volt, aki először alkalmazta hazánkban a fénynyomás technikáját.
A 20-30-as évek nagyobb kiadói közül csak egy-kettőt emelnék ki, mint pl.: Monostori György, Knöpfmacher J., Karinger, Weinstock Ernő, de idetartozik még a Vasúti levelezőlap árusítás, MSM – (Magyar Sokszorosító Műipar RT.) is.
A képeslapok megváltozását jelentősen felgyorsította a nyomdaipar fejlődése. A kezdeti időkben ezek még a drága és időigényes litográf eljárással készültek, de a nyomdai technológiák rohamos fejlődése egyre inkább lehetővé tette, az eredeti fotók mind tökéletesebb sokszorosítását és tömeges kiadását.
Az 1948-as államosítás megszüntette a magán képeslapkiadók működését és a 70-es évekig kizárólag a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat adhatott ki képeslapokat. 1970-ben a Kartográfiai Vállalat is csatlakozott a kiadáshoz. A rendszerváltás után visszaállt az államosítás előtti szabad piaci verseny.

Szerencsére, még máig is az emberek népes tábora hódol a képeslapgyűjtés szenvedélyének és ezzel nem csak képeslapokat, hanem a múltat is elmentik gyűjteményükbe.

Nyomdatechnika H

A nyomdatechnika fejlődésével összefügg a képes levelezőlap készítése is. A rajzokat litográfiai eljárással sokszorosították. Franciaországban 1850-ben feltalálták a fénynyomást, ezt az eljárást Divald Károly honosította meg Magyarországon. 1920-ban a fénynyomást felváltotta a fénykép levonat. A 30-as években offset nyomtatással készültek a képeslapok. A század végén a képeslapok zöme már eredeti fényképek alapján készült. A fotómontázs népszerű technikai eljárás lett a lapok készítésénél. A képeslapok többféle méretben és formában is megjelennek. Számtalan különleges képeslap készül a napjainkig. A képeslap „aranykorában” népszerűek voltak az összerakható levelezőlap sorozatok, ahol 10-12 lap együtt adott ki egy motívumot, de a csipke utánzatú, domborított nyomású kártyák is. A képeslapkiadók a beküldött arcképek alapján az üdvözlőlapokra nyomtatták az illető fényképét.

A képeslap gyűjtés

A képeslapgyűjtés a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdett népszerűvé válni. A legelső egyesületek Németországban jöttek létre az 1890-es évek vége felé. A 30-as és 50-es években hanyatlott a képes levelezőlap-gyűjtése, majd csak az 50-es és a 60-as évek fordulóján jött újra „divatba”, amely tart egészen napjainkig. A vérbeli képeslapgyűjtők úgy tartják, hogy sok képeslap csak kartonhalmaz, egy gyűjteménnyé csak a rendszerezés teszi. Az országokat vagy ábécé, esetleg földrajzi elhelyezkedésük szerint, városképeket országonként, a többit motívumként érdemes rendezni. A úgynevezett „futott” képeslapok szerves része a bélyeg és a pecsét, így a bélyegáztatás még "óvatos" formában is tilos! Az állagóvás fő szempont, így bárhová történő felragasztásuk, merénylet a gyűjtemény ellen, de a befőttes gumival átfogott kötegelésük sem ajánlatos. Fontos, hogy lapjainkat száraz helyen tároljuk. Egy komoly gyűjtemény felépítéséhez, idővel fontos a szakosodás, mely alapján 2-3 témakörnél többet nem érdemes gyűjteni, mivel ez már a minőség rovására mehet.
Egy igazi gyűjtő igyekszik minél többet megtudni képeslapjairól és nem szorul a pecsét dátumára, hogy időben be tudjon sorolni egy lapot.


Honnan lehet tudni, hogy egy képeslap milyen régi, vagy mikor adták ki?

Az első ránézésre a mérete a legszembetűnőbb (pl. a kisméretű, kb. 9x14 cm, a 30-as évekig volt a legelterjedtebb), a színe és a nyomás technikája alapján (pl. litográf lapok a századfordulóig, a színezett lapok kb. a 20-as évekig voltak jellemzőek), de a hátoldali címzés formája (pl. 1905 előtti lapok hosszúcímzésesek voltak), vagy akár a kiadó/forgalmazó beazonosítása is eredményes kiindulópont lehet.
Ha futott a lap, kicsit könnyebb dolgunk van, elsősorban a pecsét dátuma és a bélyeg tipusa, bár ez sok esetben nem teljesen megbízható, mivel egy képeslapot évekkel később is el lehet küldeni.
A régebben a feladó is keltezte a lapjait, ha szerencsénk van, ez az évet is tartalmazza. Azért érdemes vigyázni, mivel a feladási dátum csak azt bizonyítja, hogy a lap nem készülhetett ez idő után, előtte viszont bármikor. Az írt szövegből (pl. a megszólításból, a címzés módjából) is lehet némi következtetéseket levonni. 
Végül, de nem utolsó sorban, egy tapasztalt gyűjtőtárstól is kérhetünk tanácsot.


vissza az oldal tetejére
Powered by Create your own unique website with customizable templates.